2.:egy másik élet dióhéjban

Éhes vagyok. Nem hiszem el. Már megint. Amikor a gyomrom újra megkordult, ránéztem Chahelre, kinek a neve azt jelenti, 'lelkes', és a szememmel üzentem: megint lopnunk kell. Ő némán bólintott és odalépett Salim-hoz.
-Tesó...figyu...éhesek vagyunk...
-Nyugi, tesó, lesz kaja...csak legyetek türelemmel...nyugi. Én is éhes vagyok.
Mintha ezzel sokat segítene, gondoltam magamban. Nem bírom. Kész. Meghaltam.
-Dev!
-Igen?-néztem bosszúsan Chahelre, aki megzavarta önsajnálatomat.
-Jól vagy, tesó?
-Jól vagyok...kicsit éhesen, de jól-kicsit.
-Én is, nyugi. De a főnök nem enged lopni. Azt mondja, mindjárt érkezik valami szállítmány. Persze, majd pont neki hoznak egy kocsinyi kaját! De hát, ha ő mondja...
-Remélem, igaza van...-ingattam a fejem reményvesztetten.
-Én is, tesó...én is.
***
Arra keltem, hogy Chahel rázza a vállam.
-Mi van már?-fordultam az oldalamra.
-Ébredj, tesó, itt a kaja!
Kipattant a szemem. Kaja! Már én is éreztem...már mérföldekről megéreztem volna. A friss gyümölcs és a konzervkaja még sosem volt ilyen csábító számomra...najó egyszer...vagy kétszer...mindegy! A lényeg, hogy éhes vagyok. És itt van kaja. Tehát a kaja rossz helyen van. Nem itt kéne lennie, hanem a hasamban...
Idáig jutottam a gondolatmenetemben, amikor csak azt vettem észre, hogy rávetem magam a hozzám legközelebb lévő almára...ó, az a ropogós héj...a fogaim szinte belesajdultak az édes lébe, ami hirtelen elöntötte őket...ahogy egyre jobban rágtam...mit rágtam, zabáltam, úgy lett egyre édesebb az alma...nem tudom, miért, biztos van rá valami magyarázat...de most nem érdekelt a magyarázat...csak az alma és én...
Egyik almát toltam be a másik után, a maggal sem törődve, csak rágtam és nyeltem, rágtam és nyeltem...aztán felfedeztem a banánt...új étel szegény, kimerült hasamnak! Majd egy konzerves gyümölcsöt is kinyitottam...
Amikor mindennel végeztem, jóllakottan és kimerülve lerogytam barátaim mellé. Ők is ugyanolyan kimerültnek tűntek, mint én.
-Nah, ez elég lesz egy jó darabig-szólt Salim.
-Hú, de jól laktam...-sóhajtott Chahel.
Én csak ültem ott, nem szóltam egy szót sem, csak boldogan, teli hassal elaludtam...