3.:Sajátos megérkezés

*Barbi*

Hétfőn pont nem volt egy fotózásom se, meg azt mondtam az ügynökségen, hogy még ki kell pihennem a Vogue fotózást, és nem mentem be. Egy igazi csajos napot akartam tartani, tudod, kilakkozom a körmöm, egész nap romantikus filmeket nézek, este meg horrort... Úgyhogy, gondoltam lemegyek a legközelebbi Rossman-ba egy új körömlakkért, meg még néhány apróságért. Nem a legjobb ruhámat vettem, csak egy farmert meg egy csíkos, félvállas pólót, elvégre tavasz van, vagy mi.
Útközben azon gondolkodtam, vajon mikor találom meg az igazit...ez egy kicsit morbidul hangzik(boltba menet ezen godolkozni!), de ez már egy ideje foglalkoztatott...hogy milyen lehet Ő...eddig is voltam szerelmes, de azok általában hamar véget értek. De milyen lehet, az igazi...sosem képzeltem magam elé, nincs pasiideálom, mert úgy gondolom, ha rám talál Ő, akkor ne legyenek előtte semmiféle gyenge képzelgéseim...
Nem nagyon figyeltem, merre megyek, elvégre nem tűsarkúban, csak tornacipőben voltam. Nemrég vettem...elég vicces kedvében volt a gyártója, az van ráírva, 'This is not a shoe'...most komolyan, kinek jut ilyen az eszébe? Jó, hogy azt nem ráírta, hogy ez nem egy cipő, hanem egy zsiráf...
Esküszöm, nem vagyok normális...ilyeneken agyalok...ha az emberek tudnák...
Már csak két sarokra voltam a bolttól...befordultam...már csak egyre...
Egyszer csak valaki elkapott hátulról. Sikítani próbáltam, de a fejemre szorított egy alkohollal átitatott rongyot. Így utólag visszatekintve semmire sem mentem volna a sikítással, mert az egy eléggé kihalt útszakasz, néha-néha jár arra valaki...de arra rövidebb...
Rázkódásra keltem...nem bírtam megmozdulni. Sem a szememet kinyitni. Csak a fülem volt jó.
-Akkor most hova?
-Hát a repülőtérre.
-És mihez kezdünk vele ott?
-Felrakjuk az első gépre.
-Jó, de ha olyan helyre kerül, ahol sokan ismerik? Akkor esélyünk sem lesz a tervünknek...
-Kuss, akkor majd felrakjuk az első...mi ez a nesz? Várj. Felébredt. Adok neki még egyet, jó?
-Felőlem...
Valami a kezembe szúrt. Megint elájultam...
Most nem rázkódásra ébredtem...ez rosszabb volt. Mintha a gyomrom liftezne...csakúgy magától. Kinyitottam a szemem. Elég sötét volt, úgyhogy pislogtam egy párat, mire megszoktam. Körülnéztem. Olyan raktár-félének tűnt...de mitől az érzés a gyomromban? Megint körülnéztem. Ezúttal felfedeztem egy hajóablak méretű ablakot. Kinéztem rajta. Majdnem elsikítottam magam...alattam nem volt semmi...csak felhők...de a felhőkön nem lehet utazni...akkor ez nem lehet már, mint egy...
-Mint egy repülő...-mondtam ki hangosan.
Odarohantam az ajtóhoz. Be volt zárva. Hát persze. Dörömbölni kezdtem rajta. Kiabáltam...semmi...senki nem hallotta meg. Aztán egyszer csak megváltozott a légnyomás. Úristen, zuhanunk, gondoltam. Valahol egy ejtőernyő? Bár semmit nem érek vele, mert sehol egy kijárat, de...egy próbát megért. Odamentem az ablakhoz...ha már mind meghalunk, legalább még egyszer látom a napfényt...
Egy igen lepukkant repülőteret láttam magam alatt. Hoppá...nem is zuhanunk. Csak leszállunk. Hoppá.
A gép kis huppanással ért földet. Odarohantam az ajtóhoz...hamarosan kinyitják...kellenek a csomagok.
A kulcs elfordult a zárban...kíváncsi vagyok, hova érkeztem...lenyomják a kilincset...csak ne valami pókokkal, kígyókkal teli helyre...lassan kinyílt az ajtó...az összes többi hely megfelel...
Egy indiai férfi állt velem szemben és farkasszemet néztünk.
-Hé, hát te meg hogy kerülsz ide?-szólalt meg angolul.
-Fogalmam sincs.-válaszoltam. Még jó, hogy a gimiben nem a németet választottam...
-Valami kém vagy?
-Nem hiszem.
-Akkor menj!
-Oké...-azt elfelejtettem megkérdezni, hogy pontosan hol vagyok, de gondolom, Indiában.
Megkérdeztem az egyik arra járó nőt, hol is vagyok, de nem értett angolul és csak rázta a fejét és zagyvált mindenfélét. Gondolom, hindiül...vagy hogy beszélnek itt.
Elindultam hát, hogy valami hasznosat is csináljak. Kéne találni valahol egy telefont...bár nem hiszem, hogy ez itt megoldható, mert az egyik utcatáblán ezt olvastam: Mumbai, de ahogy elnézem, ez nem a felhőkarcolós része...valószínűleg Mumbai nyomornegyedébe érkeztem...
***
Ahogy az utcákon sétáltam végig, mindenki megbámult...most azért, mert fehér vagyok, vagy van rajtam valami? Már ott tartottam, hogy megállok egy ablakban megnézni magam, amikor hirtelen sikolyokat hallottam magam mögül. Mielőtt hátranézhettem volna, egy égő férfi futott el mellettem. Vagy egy métert ugrottam oldalra...majd utolérte a sikoltozó tömeg is. Én a falhoz lapultam, de ott sem voltam biztonságban. Valaki ordibált nekem és mutogatott előre...gondolom, azt akarta, hogy meneküljek...hát menekültem. Viszont a talaj gödrös volt, az emberek pedig lökdösődtek, így elestem. Próbáltam behúzódni valahova, de mindenhol emberek voltak...lábak és szoknyák között bolyongtam...egy kislány is elesett...kinyújtottam felé a kezem, de nem értem el...elsodorták...a fejem koppant valakinek a térdén...elsötétült minden...