4.:két világ találkozása

*Barbi*

-...te, szerinted ki ez?
-Nem tudom, de nem idevalósi, az biztos...
-Nagyon szép...biztos, hogy nem idevalósi...
-Ezzel azt akarod mondani, hogy Arshia csúnya?
-Nem, csak azt mondom, hogy nem idevalósi.
-De...
-Hagyjátok abba a veszekedést, fiúk, mindjárt felébred!
Csak hallgattam a hangokat, és először nem is értettem...át kellett kapcsolnom "angol mód"-ba, pedig a fejem lüktetett...mintha a szívem az agyamba költözött volna. Lassan kinyitottam a szemem. Három indiai srác állt fölöttem, és csak néztek rám.
-Fölkelt.-szólalt meg a magasabbik. Már innen fekvő helyzetből nagyon magasnak tűnt.
-Látjuk, Salim...-ez a legkisebb volt. Á, szóval Salim.
-H-ho-hol vagyok?-nyögtem ki. A szavak égették a dobhártyám.
-Mumbai-ban...
-Hát, nem a legfényesebb részén, de azért...
-Hé, fiúk, ne szívjátok már el előle a levegőt!-szólalt meg Salim is(te jó ég, mennyit tanultam 2 perc alatt).
Felültem. Itt ki is merültem, úgyhogy a három fiú segített felállni...hmm, az egyik elég cuki...csak bár ne lenne indiai...ne érts félre, nem vagyok fajgyűlölő, csak sosem egy mumbai-i fiúval képzeltem el az életem...
-Hogy hívnak?-kérdezte tőlem Salim.
-Barbara...de hívjatok csak Barbinak.
-Én Salim vagyok, ők pedig itt Chahel-mutatott a legkisebbikre-és Dev-mutatott a cukira.
-Sziasztok!
-Szia!-mondták egyszerre.
Oké, idáig eljutottunk. És most?

*Dev*

Tudtam, hogy most ő is arra gondolt, amire mi...hogy mi lesz ezután.
-Körbevezessünk?-ajánlottam fel.
-Az jó lenne, köszönöm-igazi úrihölgy, gondoltam...mit csinálhat itt?
Körbevezettük...nos, ez annyit jelentett, hogy bemutattuk neki a zöldségest, a cipőárust, ja, és az összes embert, aki szembe jött...hát igen...tudom, hogy nem valami mozgalmas környék...itt lustulnánk egész nap, ha azok a nyomorult katonák nem jönnének minden napszakban...
Megnyúltak az árnyak...eddig észre sem vettem, mennyi ideig mentünk körbe-körbe az utcákon.
-Hol fogok aludni?-kérdezte Barbi.
Tényleg...erre eddig nem is gondoltunk.. nem aludhat az utcán, hiszen bármikor elrabolhatják, miközben mi alszunk...az egyetlen lehetőség, ha...
-Vigyük el  Naginához!-ajánlottam fel.
-Ő meg ki?-kérdezte Barbi.
-Ő egy nagyon kedves hölgy, aki bármikor a segítségünkre van... és legalább ott biztonságban leszel...
-Biztonságban? Mért kell biztonságban lennem?
-Mert errefelé...nagy a fajgyűlölés...és bárkit, aki nem hasonlít rájuk, legyilkolják...ezért bujdosnak itt az emberek.
Sikítást hallottam...
-Jaj, ne-sóhajtott Salim.
-Csak emlegetni kellett őket...